Erdély - Tymah

Sötét hegyek õrt állnak

Sötét földre vigyáznak

Gonosz hegyek, szellemek

Gonosz földet rejtenek

Sötét erdõk legmélyén

Él egy vérre szomjas lény

Transzilvánia mély erdeje

Ami õt felkeltette

Mély álomból ébredtem

Sötétségbõl születtem

Gyûlölet az én utam

Sötétség az én utam

Istenhitben hazugság

Sötétségben igazság

Tiszta szívbõl gyûlölet

Felnyitja a fedelet

Kárpátia hegyei

Sötét éj gyermekei

Tárjátok ki lelketek

Sötét, gonosz szívetek

Forró vérre szomjazom

Emberhúsról álmodom

Lelkemben az éj sikolt

Bosszúvágyam majd megfojt

Éjjelente gyilkolok

Életbe halált hozok

Istenhívõk reszketnek

Sátánként emlegetnek

Nincsen sorsom, végzetem

Örök kín az életem

Tisztán gyûlölök mindent

Amit ember teremtett

Montañas oscuras montan guardia

Cuidan un suelo oscuro

montañas malvadas, fantasmas

Están escondiendo una tierra malvada

En las profundidades de los bosques oscuros

Vive en una criatura sedienta de sangre.

Bosque profundo de Transilvania

que lo excitó

me desperté de un sueño profundo

Nací de la oscuridad

El odio es mi camino

La oscuridad es mi camino

Es mentira en la fe de Dios

La verdad en la oscuridad

Puro de corazón

abre la tapa

Montañas de los Cárpatos

Hijos de una noche oscura

Examinad vuestras almas

Corazones oscuros y malvados

tengo sed de sangre caliente

Sueño con carne humana

La noche gritó en mi alma

Mi deseo de venganza se sofocará

yo mato de noche

doy vida a la muerte

Los creyentes tiemblan

Se les conoce como Satanás.

No tengo destino, mi destino

mi vida es tormento eterno

Realmente odio todo

lo que el hombre creo