Mocskos Poéta - Rizon

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít

A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít

A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez

Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled

És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok

Ugyanott vagyok, ti távoztatok

Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek

De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak

Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag

A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít

Csókol és megharap, megölel majd eltaszít

És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok

Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok

Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka

Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Még nem megyek

Maradok, amíg nem taszítanak a síromba

Még itt vagyok

Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra

Még megvagyok

Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba

Mert ez vagyok

Sok álszent ember között egy mocskos poéta

Estoy solo en la oscuridad, solo brilla la luz de la luna

La sucia sangre poética en mi cuerpo, dilata cada vena

La pluma en mi mano cura y hiere todo al mismo tiempo

Vive y mata, describe y luego olvida

Y yo soy el mismo, no cambio

Estoy en el mismo lugar, te fuiste

No soy más que lo opuesto a un niño salvaje en un cuerpo adulto.

Pero si no puedo ser nadie, al menos déjame ser yo mismo.

Si yo me voy

Pon una rosa y una pluma en mi tumba

si no seré

La rosa para ser medicina para todos mis problemas.

Ser yo

El bolígrafo para que no se desperdicie ni un solo pensamiento

Para que la gente lo vea, no era más que un poeta asqueroso.

Estoy contigo en la oscuridad, contigo son tus maravillosas palabras.

Eres mi calma y eres mi ira furiosa

La pluma en mi mano es alegría y tristeza, lo que hace que todo palidece

Me besa y me muerde, me abraza y luego me empuja

Y yo hago lo mismo, tal vez soy una palabra

tengo el mismo efecto que cuando hablo

No soy más que un contraste como un juego de luz y oscuridad.

Cuando el sol brilla en mí, pronto aparece la sombra de mi corazón.

Si yo me voy

Pon una rosa y una pluma en mi tumba

si no seré

La rosa para ser medicina para todos mis problemas.

Ser yo

El bolígrafo para que no se desperdicie ni un solo pensamiento

Para que la gente lo vea, no era más que un poeta asqueroso.

no voy a ir todavía

Me quedaré hasta que me empujen a mi tumba

todavía estoy aquí

Escribo esta canción hoy, esta es la medicina para mi dolor

Estaré bien

Escribo todo, ni un solo pensamiento se desperdicia.

porque eso es lo que soy

Un poeta sucio entre tanta gente hipócrita