Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok

El paisaje que ves no produce flores

El paisaje que ves se ha vuelto así desde que estaba sobrio

El cielo entre los tejados nunca es azul claro

Que mas puedo decir, una frase sobre mi

Soy un habitante de la ciudad del siglo XX.

Aquí está la casa y la gente en ella.

Vivo como los demás

Me siento frente al televisor, comprando cerveza del hielo.

Escucho la grabadora, camino un poco

Soy un habitante de la ciudad del siglo XX.

El parque es el lugar donde hay hierba real.

Puedes mirar, pero no puedes pisarlo

Si lloré o juré

Aunque estés sentado en el banco de al lado

no escucharías

hay tranvías

Soy un habitante de la ciudad del siglo XX.