Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Desierto sin fin, tamizado de polvo ligero

Bajo el cielo púrpura, la gran multitud simplemente se para...

Aquí está el hombre, todos los ojos están puestos en él.

Los reunidos esperan un nuevo milagro

Se rompe sin palabras, pero no llega el pan.

Desaparece sin dejar rastro, lo que sea que consiga

Él esparce el milagro de la destrucción en el viento

Él tuvo el principio, el hombre el final