Alvajáró - Omega

Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek

Én nem tudok együtt sírni veled

Úgysem érted, már senki sem ért

Szörnyű érzés, bűvös részletek

Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén

Lázban égek és nem tudom, miért

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Néha érzem, majdnem ott vagyok

Egy második ébredéshez közel

Melyben éled egy teljesebb lény

Röpke érzés, máris vége van

Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb

És megfakul bennem újra a fény

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek

Már nem tudok együtt sírni veled

Légy boldogabb, én nem haragszom rád

Két szemem elé, mintha játszana

Megfordítva tart látcsövet a világ

Abban nézlek és távolodom

Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk

Nincs életünk, mindent veszni hagyunk

Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk

Mint tollpihét, sodor messze minket a szél

Si estás llorando, mejor me voy.

no puedo llorar contigo

Tú no entiendes de todos modos, ya nadie entiende

Sensación terrible, detalles mágicos.

Es un gran lío, nada está en su lugar

Estoy ardiendo de fiebre y no sé por qué

Creo que soy un sonámbulo

No tengo vida, solo días combinados

existo estando a mitad de camino

Como plumas, se levanta, el viento se aleja lejos

A veces siento que casi estoy allí

Cerca de un segundo despertar

en el que vives un ser más pleno

Sintiéndose fugaz, se acabó

Siempre está retenido por un umbral invisible.

Y la luz se desvanece en mí otra vez

Creo que soy un sonámbulo

No tengo vida, solo días combinados

existo estando a mitad de camino

Como plumas, se levanta, el viento se aleja lejos

Si estás llorando ahora, será mejor que me vaya.

ya no puedo llorar contigo

Sé más feliz, no estoy enojado contigo

Frente a mis dos ojos, como jugando

el mundo esta al revés

Lo miro y me alejo

Todos pensamos que somos sonámbulos

No tenemos vida, dejamos que todo se vaya

Existimos a mitad de camino en otro lugar

Como plumas, el viento nos lleva lejos