Utazás a szürke folyón - Omega

Lenn a szürke vad folyón vár reám egy út

Menni kell, és elhagyom azt, ki otthont nyújt

Elmaradnak háztetok, harcok, szuk szobák

Már a part is ködbe vész, mának int tovább

Ne sírj, ha útra kelnék

Ne hívj, ha messze mennék

Ne kérj, ha útra kelnék

Ne félj, ha mennék

Bárhogy fáj, ha tegnap még zápor mossa szét

Nem kísér kíváncsi szem, nem bánt szóbeszéd

Nem vigyázzák léptemet, nem figyel, ha gond

Elfogad, ilyen vagyok, rosszat mégse mond

Ne sírj, ha útra kelnék

Ne hívj, ha messze mennék

Ne kérj, ha útra kelnék

Ne félj, ha mennék

Sok van hátra, zúg az ár, engem sem kímél

Arcomon nézd mély nyomát, szembe vág a szél

Bárhogy villog fenn az ég, van ki mégsem fél

S künn a szürke vad folyón egy nap célhoz ér

Ne sírj, ha útra kelnék

Ne hívj, ha messze mennék

Ne kérj, ha útra kelnék

Ne félj, ha mennék

Un camino por el río salvaje gris me está esperando

me tengo que ir y dejar a quien hospeda

Hay tejados, peleas, habitaciones estrechas

La orilla ya está nublada, todavía se agita

no llores si me voy

No me llames si voy lejos

no me pidas que me vaya

no tengas miedo si me voy

De cualquier manera, duele si fue arrastrado por una ducha ayer.

No va acompañado de miradas curiosas, ni rumores.

No cuidan mis pasos, no hacen caso si tienen problemas

Aceptas, así soy, no dices cosas malas

no llores si me voy

No me llames si voy lejos

no me pidas que me vaya

no tengas miedo si me voy

Queda mucho, el precio está zumbando, tampoco me perdona

Mira profundamente en mi cara, el viento sopla en mi cara

Por más que brille el cielo, hay gente que no tiene miedo

Y afuera en el río salvaje gris llega a su destino un día

no llores si me voy

No me llames si voy lejos

no me pidas que me vaya

no tengas miedo si me voy