Utcán, a téren - Omega

Hajnaltájt kel a sötétben, álma ott van még a szemében

Az utcán, a téren csak nézem, csak nézem ot

Nincs tizenhat éves barna lány, hangja estére fáradt már

Az utcán, a téren a porban a szélben jár

Olykor felsikít egy éles fék, zajban él, amerre lép

Az utcán, a téren talán az ég sem kék

Élete, mint egy film, úgy pereg, érzed oly régen ismered

Az utcán, a téren a haját a fényben ég

Újságárus volt egy nyáron át, rád nevet, aztán megy tovább

Az utcán, a téren egy szavát sem értem én

Se despierta en la oscuridad al amanecer, su sueño aún en sus ojos.

En la calle, en la plaza, solo miro, solo miro

No hay una chica morena de dieciséis años, su voz ya está cansada por la noche.

Anda en la calle, en la plaza, en el polvo y en el viento

A veces un fuerte chirrido de frenos, vive en el ruido donde quiera que pisa

En la calle, en la plaza, tal vez el cielo tampoco sea azul

Su vida es como una película, sientes que lo conoces desde hace tanto tiempo.

En la calle, en la plaza, su pelo arde a la luz

Fue repartidor de periódicos durante un verano, se ríe de ti y luego sigue adelante.

No entiendo una palabra de lo que dice en la calle o en la plaza.