Töltés - Thy Catafalque

Álmomban Makóra busszal járok én is

Néha űrhajóval, de most busszal mégis

Leszállok a hídnál, ahol soha senki —

Két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni

Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket

Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett

Menni vagy meghalni, ki erre, ki arra

A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba

És más titokzatokba, és más titokzatokba

De jó visszajönni!

Nyárfák közt repülni!

Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is!

És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem

Nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem

Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket

Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett

Menni, vagy meghalni, ki erre, ki arra

A töltésen vonat fut üvegcsillagokba

És más titokzatokba, új titokzatokba

Más titokzatokba, új titokzatokba

En mi sueño, también tomo un autobús a Makora.

A veces en nave espacial, pero ahora en autobús, no obstante

Aterrizaré en el puente donde nadie nunca -

Dos filas de álamos a la derecha, ve allí

Porque dos hileras de álamos custodian toda alma descarriada

Si el cuerpo salió de esta ciudad porque tenía que

Ir o morir, quien para eso, quien para eso

Un tren corre en el terraplén hacia grandes estrellas azules

Y en otros misterios, y en otros misterios

¡Pero es bueno volver!

¡Vuela entre chopos!

Sin embargo, habrá uvas, ¡habrá incluso pan tierno!

Y si vienes, fin del mundo, aquí me encontrarás

Salta en el viento entre los álamos, solo mi alma ruge

Porque dos hileras de álamos custodian toda alma descarriada

Si el cuerpo salió de esta ciudad porque tenía que

Ir o morir, quien para eso, quien para eso

En el terraplén, un tren se topa con estrellas de cristal.

Y otros misterios, nuevos misterios

A otros misterios, a nuevos misterios