Ballada a senki fiáról - Ossian

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég

És hû barátom egy akadt, a köd

Rakott tálak közt kivert az éhség

S halálra fáztam rõtt kályhák elõtt

Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak

S szájam széléig áradt már a sár

Utam mellett a rózsák elpusztultak

S lehelletemtõl megfakult a nyár

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam

Ahogy a temetõkben nevetek

Enyém csak az, amit a sárba dobtam

S mindent megöltem, amit szeretek

A gyõztes ég így fektette rám sátrát

A harmattól kék lett a homlokom

S így kergettem Istent, aki hátrált

S a jövendõt, mely az otthonom

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

S bár nincs hazám, borom, se feleségem

És lábaim között a szél fütyül

Lesz még pénzem, biztosan remélem

Hogy egy nap nékem minden sikerül

(Szóló)

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Como un gran sombrero, el cielo azul cayó sobre mí

Y mi fiel amigo tenia niebla

El hambre se cuelga entre cacerolas

Y me moría de frío frente a las chimeneas

Dondequiera que llegué, solo caían ollas

Y el lodo ya corría hasta el borde

En el camino, las rosas fueron destruidas.

Y el verano se desvaneció de mi aliento

Casi admiro la luz del día

Que a veces brilla en mi hombro desgarrado

Yo, que he viajado por los seis mundos

Bendecido y escupido por todos lados

Sollocé profundamente en los pubs de los marineros

Como me río en los cementerios

Lo mío es justo lo que tiré al barro.

Y maté todo lo que amo

Así me tendió su tienda el cielo victorioso

Mi frente se puso azul por el rocío

Y entonces perseguí a Dios que retrocedió

Y el futuro que es mi hogar

Casi admiro la luz del día

Que a veces brilla en mi hombro desgarrado

Yo, que he viajado por los seis mundos

Bendecido y escupido por todos lados

Y aunque no tengo patria, ni vino, ni mujer

Y el viento silba entre mis pies

Todavía tendré dinero, eso espero.

Que un día todo me saldrá bien

(Solo)

Casi admiro la luz del día

Que a veces brilla en mi hombro desgarrado

Yo, que he viajado por los seis mundos

Bendecido y escupido por todos lados

Casi admiro la luz del día

Que a veces brilla en mi hombro desgarrado

Yo, que he viajado por los seis mundos

Bendecido y escupido por todos lados