Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam

Nunca he visto donde sale el sol

Nunca dormí en mis noches

Algas arrastradas hacia lo profundo

me dejo a un lado

Abrí puertas cerradas para otra persona

No se llamaban amigos y no se llamaban compañeros.

El sol poniente siempre venía a otra parte

La noche me cubrió de mil colores

Todo, todo lo que no necesitábamos, cayó sobre mí

Tiene un mal sabor de noches oscuras y oscuras

he intentado muchas cosas en mi vida

Suburbios delante de mí, después de mí

grité a los cielos

nunca quise mal