Jónás Imája - After Crying

Hozzám már hűtlen lettek a szavak

Vagy én lettem mint túláradt patak

Oly tétova céltalan parttalan

S úgy hordom régi sok hiú szavam

Mint a tévelygő ár az elszakadt

Sövényt jelzőkarókat gátakat

Oh bár adna a Gazda patakom

Sodrának medret, biztos utakon

Vinni tenger felé, bár verseim

Csücskére Tőle volna szabva rím

Előre kész, s mely ott áll polcomon

Szent Bibliája lenne verstanom

Hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

Bujkálva, később mint Jónás a Halban

Leszálltam a kínoknak eleven

Süket és forró sötétjébe, nem

Három napra, de három hóra, három

Évre vagy évszázadra, megtaláljam

Mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnök

A régi hangot s, szavaim hibátlan

Hadsorba állván, mint Ö suttogja, bátran

Szólhassak s mint rossz gégémből telik

És ne fáradjak bele estelig

Vagy míg az égi és ninivei hatalmak

Engedik hogy beszéljek s meg ne haljak

Las palabras se me han vuelto infieles

O me volví como un arroyo desbordado

Tan vacilante sin rumbo sin orilla

Y así llevo mis viejas palabras vanas

Como el precio erróneo del desgarrado

Cubrir astas de bandera con presas

Oh, aunque me daría la corriente Farmer

Un cauce sobre caminos seguros

Llévame al mar, aunque mis poemas

En el vértice de la misma habría sido la rima

Está listo de antemano y está en mi estante.

tendría una santa biblia

¿Quién como Jonás, siervo del descanso, una vez

Escondiéndose, más tarde como Jonah in the Fish

Aterricé vivo en el tormento

Sordo y caliente en la oscuridad, no

Durante tres días, pero tres meses, tres

Durante un año o un siglo, lo encontraré

Ante una aún más ciega y eterna

Desaparezco en la boca de Cethal

Los viejos sonidos, mis palabras son perfectas

De pie en el ejército, mientras susurra, audazmente

Puedo hablar y me llena la laringe mala

Y no te canses hasta esta noche

O mientras los poderes del cielo y Nínive

Déjame hablar y no moriré.