Emberirtó - 30Y

Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,

arcod csillog menjél délnek,

maradj itt vagy menj északnak,

annyi válasz, kérdés nincsen,

elindulsz ha nem is várnak

minden álomból felébredsz

nézz most rám és mondj vidámat!

Bátorít a bátorítód,

elgyengít a gyávaságod,

elaltat az andalító,

te előttem én utánad,

állj a parton nézz a szélbe,

jósolj délből hullámokból,

minden hullám partig ér el,

lábadhoz ér úgy dorombol.

Minden hullám partra vágyik,

lábadhoz ér úgy dorombol,

kapard el vagy kapard ki

vagy kapard össze koromból,

jósolj múltat legyen benne,

bosszúálló szívet tépő,

engem mindig megríkató,

téged mindig felderítő!

Legyen olyan, amilyenbe fürdünk, mint az óceánba,

bokád körül aranyhalak,

alul csönd van felül lárma,

alul alsók felül felsők,

alul úsznak felül szállnak,

középen meg emberirtót fecskendezek nem sajnállak!

Megint kezdem sosincs vége,

sorban állsz és vársz a kódra, ez az ember az utolsó, ezt firkálom a trikódra,

ez az ember az utolsó,

menj utána ahol földre

esik figyeld, amíg a szuszog,

a trikóját vedd el tőle!

Az élet nem mély óceán,

a hajónk nem ring rajta,

mint dinnyehéjak a Dunán.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

engeded vagy még tartanád,

se élet nincs, se óceán,

a szavak hullámverése,

dadog a csónak oldalán,

olcsó gumimatracok közt csíkos kék-fehéren vagy felhők közt az égen.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet.

Están muy lejos en la lente del sol de mediodía que ve a lo lejos,

tu rostro brilla, ve al sur

quédate aquí o vete al norte

tantas respuestas, ninguna pregunta,

te vas aunque no te esperen

te despiertas de cada sueño

mírame ahora y di ¡feliz!

Me alienta tu animador,

tu cobardía se debilita

arrullado por el durmiente,

tu antes que yo despues de ti

pararse en la orilla mirar al viento

profetiza desde las olas al mediodía,

cada ola llega a la orilla

ronronea cuando llega a tus pies.

Cada ola anhela una orilla,

ronronea a tus pies

rasparlo o rasparlo

o raspar de mis cenizas,

predecir el pasado en él,

rompecorazones vengativo

siempre me hace gritar

¡siempre buscándote!

Que sea en lo que nos bañemos, como el océano,

pez dorado alrededor de tus tobillos,

hay silencio abajo, ruido arriba,

abajo fondos arriba tapas,

nadan hacia abajo se levantan,

Estoy inyectando exterminador humano en el medio, ¡no siento pena por ti!

Estoy empezando de nuevo, sin terminar

te paras en la fila y esperas el código, esta persona es la última, garabato esto en la camiseta,

este hombre es el ultimo

síguelo donde quiera que vayas

está lloviendo, míralo mientras llueve,

¡Quítale el leotardo!

La vida no es un océano profundo,

nuestro barco no se mece en él,

como cáscaras de melón en el Danubio.

Amasamos el pasado a partir de imágenes,

amasamos una imagen del pasado,

¿Lo dejarías o lo mantendrías?

sin vida, sin océano,

el murmullo de las palabras,

tartamudea en el costado del bote,

entre colchones de goma baratos a rayas azules y blancas o entre nubes en el cielo.

Amasamos el pasado a partir de imágenes,

amasamos una imagen del pasado,

no me paso a mi

Te puede suceder

no me paso a mi

Te puede suceder.